Sclerosis multiplex – első tünetek, diagnózis, kezelés

A sclerosis multiplex (SM, magyarul szétszórt szklerózis) a központi idegrendszer, vagyis az agy, a gerincvelő és a látóidegek krónikus betegsége, amelyben az immunrendszer tévesen megtámadja az idegrostok velőshüvelyét (mielinhüvelyét). A sclerosis multiplex első tünetei leggyakrabban az egyik szem látászavarai, a végtagok zsibbadása vagy bizsergése, az izomerő csökkenése és az egyensúlyzavar.

A betegség általában a 20. és a 40. életév között kezdődik, és gyakrabban érinti a nőket. Az SM nem gyógyítható, de a kezelés fejlődésének köszönhetően sokan hosszú éveken át aktív életet élhetnek. Minél korábban születik meg a diagnózis, és minél korábban kezdődik el a kezelés, annál nagyobb az esély a betegség lassítására.

Mi történik a szervezetben SM-ben?

Az agyban és a gerincvelőben az idegrostokat mielinből álló hüvely veszi körül, amely a kábel szigeteléséhez hasonlóan működik, és felgyorsítja az ingerületvezetést. SM-ben az immunrendszer károsítja ezt a hüvelyt, néha pedig magát az idegrostot is. A károsodás helyén gyulladásos gócok és hegek keletkeznek (innen a név: „szklerózis” szó szerint megkeményedett, hegesedett gócokat jelent, „szétszórt” pedig azt, hogy ezek több helyen jelennek meg).

A sérült rostok lassabban vezetik az ingerületet, vagy egyáltalán nem. Ez magyarázza, miért függnek a tünetek ennyire a góc elhelyezkedésétől: a látóideg gyulladása látászavart okoz, a gerincvelőben a láb zsibbadását és gyengeségét, az agytörzsben szédülést és kettős látást. A lényeg, hogy a folyamat különböző helyeken és különböző időpontokban zajlik.

Melyek a sclerosis multiplex első tünetei?

Az SM első tünetei a gyulladásos góc helyétől függnek, ezért minden betegnél kissé másképp néznek ki. A leggyakoribb kezdeti jelek a látászavar, a zsibbadás vagy bizsergés, az erőtlenség, a szédülés és egyensúlyzavar, valamint a heves fáradtság.

• Látászavarok – az egyik szem homályos vagy gyengébb látása, gyakran fájdalommal a szemgolyó mozgatásakor (látóideg-gyulladás), „kifakult” színek, ritkábban kettős látás.
• Érzészavarok – zsibbadás, bizsergés, „hangyák szaladgálásának” vagy égő érzés a végtagokban, a törzsön vagy az arcon; előfordul „abroncs” érzése a törzs körül.
• Erőtlenség – „nehéz” láb vagy kar, botladozás, a tárgyak elejtése.
• Szédülés, egyensúlyzavar és a mozgások összerendezetlensége.
• Krónikus fáradtság, amely nem áll arányban a megterheléssel, és gyakran melegben fokozódik.
• Hólyagtünetek – hirtelen jelentkező vizelési inger, a hólyag kiürítésének nehézsége.
• Áramütésszerű érzés a hát vagy a végtagok mentén a fej előrehajlításakor (Lhermitte-jel).

Az évek múlásával társulhat izommerevség (spaszticitás), beszéd- és nyelészavar, memória- és koncentrációs zavar, fájdalom és lehangoltság. Nem minden beteg tapasztalja mindezeket a tüneteket, és sokan hosszú ideig csak néhányat tapasztalnak közülük.

Biztosan SM az? Mivel téveszthető össze

A zsibbadás, a bizsergés vagy a szédülés nagyon gyakori panasz, és az esetek túlnyomó többségében egészen más oka van. Az átvirrasztott éjszaka után jelentkező múló kézbizsergés, a csuklóban az ideg nyomása, a gerinc túlterhelése, a migrén vagy a stressz nem jelent sclerosis multiplexet.

Az SM-hez hasonló tüneteket okozhat:

• a B12-vitamin hiánya (lásd: B-vitaminok);
• pajzsmirigybetegségek (a pajzsmirigy tünetei);
• az idegeket nyomó gerincbetegségek (gerincfájdalmak, isiász);
• aurával járó migrén, belső eredetű (labirintus-eredetű) szédülés;
• az idegrendszer más gyulladásos betegségei, fertőzések (például a Lyme-kór), az agy érbetegségei;
• szorongásos zavarok és depresszió, amelyek szintén fáradtságot és furcsa testi érzeteket okoznak.

Ezért a diagnózishoz vizsgálatokra és neurológus értékelésére van szükség, nem pedig arra, hogy valaki egy tünetlistából maga vonjon le következtetést.

Miért múlnak el a tünetek, majd térnek vissza?

A betegség leggyakoribb formájában, a relapszáló-remittáló SM-ben a tünetek néhány nap alatt erősödnek (relapszus, azaz kiújulás), majd fokozatosan teljesen vagy részben megszűnnek (remisszió). Relapszusnak nevezzük az új vagy fokozódó neurológiai tüneteket, amelyek legalább körülbelül egy napig tartanak, és nem függenek össze lázzal vagy fertőzéssel. A panaszok múló jellege miatt sok beteg elbagatellizálja őket, és halogatja az orvoshoz fordulást, ami késlelteti a diagnózist.

Az, hogy a tünetek megszűntek, nem jelenti azt, hogy a betegségfolyamat leállt. A gócokban továbbra is zajlhatnak az MRI-n látható változások, akkor is, ha a beteg jól érzi magát.

A sclerosis multiplex formái

Forma	Lefolyás
Első epizód (klinikailag izolált szindróma)	a neurológiai tünetek egyszeri megjelenése; egyeseknél később kialakul az SM, másoknál nem
Relapszáló-remittáló	a javulás vagy stabilizálódás időszakaival elválasztott relapszusok; a betegség elején a leggyakoribb forma
Másodlagosan progresszív	a relapszusok éveit követően a betegség lassan a relapszusok között is erősödni kezd
Elsődlegesen progresszív	a tünetek a kezdettől fokozatosan erősödnek, általában egyértelmű relapszusok nélkül

Ez a felosztás segít kiválasztani a kezelést és megítélni a kilátásokat. A betegség aktivitását nemcsak a tünetek, hanem az MRI-eredmények alapján is felmérik.

Mi okozza az SM-et, és kit fenyeget nagyobb eséllyel?

Az SM pontos oka nem ismert. Úgy tartják, hogy a betegséghez a genetikai hajlam és a környezeti tényezők együttese vezet. A nagyobb kockázattal többek között az Epstein–Barr-vírus-fertőzés korábbi átvészelése, a D-vitamin-hiány, a dohányzás és a fiatalkori elhízás hozható összefüggésbe. Ezek statisztikai összefüggések, nem jelentik azt, hogy valaki biztosan megbetegszik, és nem adnak magyarázatot egy konkrét személy esetére.

A betegség gyakrabban fordul elő az egyenlítőtől távolabb eső országokban. Az SM nem fertőző, és nem öröklődik közvetlenül, bár a kockázat valamivel nagyobb, ha a közeli családban valaki beteg. Senki sem „hibás” a megbetegedésért – nem okozza egyetlen stresszes epizód, és nem okozza egy bizonyos étrend sem.

Hogyan állapítják meg a sclerosis multiplex diagnózisát?

A diagnózist a neurológus állítja fel a tünetek, a neurológiai vizsgálat és a kiegészítő vizsgálatok alapján. Nincs olyan egyetlen teszt, amely egyértelműen igazolná az SM-et. Elismert diagnosztikai kritériumokat alkalmaznak, amelyek megkövetelik, hogy az idegrendszer különböző helyein és különböző időpontokban kimutathatók legyenek elváltozások (a gyakorlatban ezeket gyakran MRI-vel értékelik).

1. Mágneses rezonanciás vizsgálat (MRI) az agyról és gyakran a gerincvelőről – megmutatja a demielinizációs gócokat, kontrasztanyaggal pedig azokat is, amelyek aktívak.
2. Agy-gerincvelői folyadék vizsgálata (lumbálpunkció) – kimutatja a jellegzetes gyulladásos folyamat jeleit, és segít kizárni más betegségeket.
3. Kiváltott potenciálok – olyan vizsgálatok, amelyek az ingerületvezetés sebességét mérik, például a látóidegben.
4. Vérvizsgálatok – nem igazolják az SM-et, de kizárják a hasonló tüneteket okozó betegségeket.

Néha a diagnózishoz megfigyelésre és néhány hónap múlva megismételt MRI-re van szükség. A leletre várni érzelmileg nehéz lehet, ezért érdemes igénybe venni pszichológus és betegszervezetek támogatását.

Hogyan kezelik az SM-et?

A kezelés több elemből áll: a betegség lefolyását módosító kezelésből, a relapszusok kezeléséből, a tünetek kezeléséből és a rehabilitációból. Az alapot a betegségmódosító gyógyszerek adják, amelyek csökkentik a relapszusok számát, korlátozzák az új elváltozások kialakulását az agyban, és lassítják a fogyatékosság fokozódását.

Ezeknek a gyógyszereknek több csoportja létezik, eltérő hatékonysággal és biztonsági profillal. Ide tartoznak az immunmoduláló hatású készítmények, amelyeket szájon át vagy injekcióban alkalmaznak, valamint az erősebb hatású szerek, például az infúzióban adott monoklonális ellenanyagok. A terápia megválasztása a neurológus feladata, és függ a betegség aktivitásától, az MRI-eredményektől, a gyermekvállalási tervektől és az egyéb betegségektől. A gyógyszerekhez való hozzáférés módjáról és feltételeiről az országodban érvényes szabályok szerint a kezelőorvosod tud tájékoztatni.

A relapszus kezelése

Az olyan relapszus esetén, amely jelentősen korlátozza a mindennapi működést, rövid ideig nagy dózisú glükokortikoidokat alkalmaznak, leggyakrabban intravénásan. Ezek felgyorsítják a tünetek megszűnését, de a betegség hosszú távú lefolyását nem változtatják meg. Nem minden relapszus igényel ilyen kezelést. Súlyos, nem múló relapszus esetén az orvos más módszereket is mérlegelhet.

A tünetek kezelése és a rehabilitáció

A tüneteket külön kezelik: a spaszticitást, a fájdalmat, a hólyagzavarokat, a fáradtságot, a depressziót és az alvászavarokat. Nagy jelentősége van a mozgásrehabilitációnak, az egyensúly- és erőgyakorlatoknak, szükség esetén a foglalkozásterápiának és a logopédiai terápiának is. A vizeletinkontinenciáról és kezeléséről a vizeletinkontinenciáról szóló cikkünkben írunk, a lehangoltságról a depresszióról szóló írásban. Az alvásproblémákat az alvászavarokról szóló cikkben tárgyaljuk.

Segít-e az étrend és az étrend-kiegészítők az SM-ben?

Nincs olyan étrend vagy étrend-kiegészítő, amelynek hatékonyságát az SM kezelésében bizonyították volna. Az interneten reklámozott különféle „csodadiétáknak” nincsenek megbízható bizonyítékai, a kezelésről való lemondás miattuk pedig veszélyes. Az általános egészséges táplálkozás, a mozgás, a dohányzásról való lemondás és a megfelelő testtömeg megtartása ajánlott.

A D-vitamin szintjét gyakran megmérik, és pótolják, mert hiánya a betegség nagyobb kockázatával függ össze. A pótlás mennyiségét az orvosnak kell meghatároznia az eredmény alapján, mivel a túlzott mennyiség káros. Erről a vitaminról többet olvashatsz a zsírban oldódó vitaminokról szóló cikkben. A hosszan tartó szteroidkezelés gyengítheti a csontokat, ezért egyes betegeknél érdemes gondolni a csontritkulás megelőzésére.

SM és a mindennapok, a terhesség és a munka

Az SM diagnózisa nem jelenti az aktív élet végét. Sokan dolgoznak, családot alapítanak és utaznak. Segít, ha megértjük, mi fokozza a tüneteket: a túlmelegedés (a forró fürdő, a hőség, a láz átmenetileg ronthatja a tüneteket, ez az úgynevezett Uhthoff-jelenség), az alváshiány, a stressz és a fertőzések. A fertőzés okozta tünetfokozódás relapszusnak tűnhet, pedig csak átmeneti romlás, ezért kétség esetén érdemes felvenni a kapcsolatot a neurológussal.

A terhesség SM-ben nem ellenjavallt. A terhesség alatt, különösen a harmadik trimeszterben, a relapszusok általában ritkábban fordulnak elő, de a szülés utáni első hónapokban a kockázatuk megnőhet. Sok betegségmódosító gyógyszert a terhesség előtt vagy alatt elhagynak, a döntést mindig a neurológus hozza meg a beteggel közösen, lehetőleg már a tervezés szakaszában. A felkészülés általános alapelveit a terhesség tervezéséről szóló cikkben ismertetjük.

Milyenek a kilátások sclerosis multiplexben?

Az SM lefolyása nagyon változatos: az enyhe, csekély korlátozásokkal járó formától a gyorsabban haladóig. A betegség elején nem lehet pontosan megjósolni, bár egyes jellemzők (az MRI-n látható elváltozások száma és elhelyezkedése, a relapszusok gyakorisága, a megbetegedés életkora) segítenek a kockázat felmérésében. A hatékony kezelés, különösen ha korán elkezdik, az elmúlt évtizedekhez képest jelentősen megváltoztatta a kilátásokat. Az SM általában nem közvetlen oka az élettartam rövidülésének, de a súlyos fogyatékosság szövődményei veszélyesek lehetnek.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Érdemes felkeresni a háziorvost, aki neurológushoz utal, ha:

• hirtelen romlik az egyik szem látása, különösen ha a szemgolyó mozgatásakor fájdalom is van;
• a végtagok zsibbadása, bizsergése vagy gyengesége néhány napnál tovább tart, vagy visszatér;
• új egyensúlyzavar, mozgászavar vagy kettős látás jelentkezik;
• tartós fáradtságod van más neurológiai tünetekkel együtt;
• már kezelnek SM miatt, és új vagy fokozódó tüneteket észlelsz.

Sürgős segítséget (mentők, kórházi sürgősségi osztály) igényelnek a stroke gyanúját keltő hirtelen tünetek, például a szájzug lecsüngése, elmosódott beszéd, a test egyik oldalának hirtelen gyengesége vagy bénulása, továbbá a hirtelen látásvesztés, a lázzal és nyakmerevséggel járó erős fejfájás, a vizelés képtelensége a láb gyengeségével vagy a gát tájékának zsibbadásával együtt. A stroke és az SM eltérő ellátást igényel, ezért nem szabad feltételezni, hogy a hirtelen jelentkező tünet „csak egy relapszus”. Vészhelyzetben hívd a 112-t.

A vizitre érdemes előkészíteni a tünetek leírását (mikor kezdődtek, meddig tartottak, mi fokozza őket), a szedett gyógyszerek listáját és a korábbi képalkotó vizsgálatok eredményeit. Kérdések, amelyeket érdemes feltenni a neurológusnak: milyen aktív a betegség, milyen kezelési lehetőségek jönnek szóba, milyen gyakran kell MRI-kontrollt végezni, mit kell tenni relapszus esetén, és hogyan tervezhető a terhesség.