Isiász: tünetek, okok, kezelés és gyakorlatok

Az isiász (ischias) az ülőideg lefutása mentén sugárzó fájdalom: az ágyéki tájékról és a farpofából a comb hátsó vagy oldalsó részén át néha egészen a vádliig és a lábfejig. Nem önálló betegség, hanem tünet, amely akkor keletkezik, ha az ideget vagy a gerincben lévő gyökerét nyomás éri vagy irritálja. Leggyakrabban porckorongsérv (porckorong-kitüremkedés) miatt alakul ki.

A legtöbb embernél az isiász néhány héten belül magától vagy konzervatív kezelésre megszűnik, bár nagyon megterhelő lehet. Előfordul azonban, hogy a fájdalom súlyos szövődmény jele, ezért érdemes ismerni a vészjeleket. A lábba nem sugárzó gerincpanaszokról a hátfájásról és az isiászról szóló cikkben írunk.

Mi az ülőideg, és hogyan alakul ki az isiász?

Az ülőideg a test legvastagabb idege. A gerinc alsó szakaszából (ágyéki és keresztcsonti) kilépő ideggyökerek alkotják. A farpofán és a comb hátsó részén halad, a térd alatt pedig ágakra oszlik, amelyek az alsó lábat és a lábfejet idegzik be.

Ha valamelyik gyökeret kidudorodó porckorong, csontos kinövés vagy beszűkült csatorna nyomja, neuropátiás jellegű fájdalom keletkezik, vagyis olyan, amely az ideg irritációjával függ össze. Ezért különbözik a szokásos izomfájdalomtól: égő, szúró, „áramütésszerű", a láb lefelé sugárzó. Köznapi nyelven „isiászról" beszélnek, orvosi nyelven pedig ágyéki-keresztcsonti radikulopátiáról, ha a panaszokat a gyökér összenyomása okozza.

Melyek az isiász tünetei?

A legjellegzetesebb a fájdalom, amely:

• általában az egyik lábat érinti,
• szúró, égő vagy áramütésszerű, és a farpofától lefelé sugárzik a végtagban,
• köhögéskor, tüsszentéskor, nyomáskor, ülésnél vagy előrehajláskor erősödik,
• a lábban néha erősebb, mint az ágyéki gerincen.

Kísérheti bizsergés, zsibbadás, „hangyamászás" érzése és izomgyengeség, például nehézség a lábujjhegyen vagy a sarkon állásban, vagy „csüngő láb". A tünetek általában nem érintik egyszerre mindkét lábat; ha mégis, gyorsabb orvosi felmérést igényel.

Hol fáj? A beszorult gyöktől függ

A fájdalom és a zsibbadás helye megmutatja az orvosnak, melyik gyök irritált. Egyszerűsítve:

Érintett gyök	Hol fáj vagy zsibbad leggyakrabban	Mi lehet gyengült
L4	a comb eleje, a lábszár belső oldala	a térd nyújtása, a térd megroggyanhat
L5	a comb és a lábszár oldala, a lábfej háta, a nagylábujj	a lábfej és a nagylábujj felemelése, sarkon járás
S1	a comb és a vádli hátulja, a lábfej külső széle, a sarok	lábujjhegyen járás, az Achilles-reflex

A felosztás egyszerűsített, és nem minden betegnek van teljes, tipikus tünetegyüttese.

Mi okozza az isiászt?

A leggyakoribb ok a porckorongsérv, vagyis a porckorong kitüremkedése, amely összenyomja az ideggyökeret. További okok:

• a gerinccsatorna beszűkülése, leggyakrabban kopásos elváltozások miatt, különösen időseknél; a fájdalom gyakran járáskor erősödik, leülés vagy előrehajlás után megszűnik,
• a csigolya elcsúszása (spondylolisthesis),
• a piriformis-szindróma, amelyben az ideget a farpofa tájékán nyomás éri,
• sérülések, daganatok, fertőzések (köztük a porckorong vagy a csigolyák gyulladása, lásd csontgyulladás) és a terhesség – ezek ritkább okok,
• övsömör, amely még a kiütés megjelenése előtt okozhat fájdalmat az ideg mentén, ezért érdemes ismerni az övsömörről szóló cikkben leírt képét.

A kockázati tényezők közé tartozik az életkor (gyakrabban 30–50 évesen), az emeléssel vagy kényszertartásban végzett munka, az ülő életmód, a túlsúly és a dohányzás. A kockázatot növeli a hosszan tartó járművezetés is az ülés és a rezgések miatt.

Hogyan különböztethető meg az isiász a szokásos hátfájástól?

A szokásos (nem specifikus) hátfájás főként az ágyéki tájékot és esetleg a farpofát érinti, nem húzódik a térd alá, és nem okoz zsibbadást vagy lábgyengeséget. Az isiász olyan fájdalom, amely a láb mentén terjed, gyakran a térden túl is, bizsergéssel vagy gyengeséggel. Sok embernél a kétféle panasz egyszerre áll fenn.

A farpofában vagy a csípőben jelentkező fájdalmat a csípőízület vagy a keresztcsont–csípőízület gyulladása, illetve a piriformis-szindróma is okozhatja. Ilyenkor általában nincsenek neurológiai tünetek, a kivizsgálás pedig a csípő vizsgálatát is magában foglalja. Kétség esetén érdemes elolvasni az ízületi fájdalomról szóló cikket.

Meddig tart az isiász?

A legtöbb esetben a fájdalom fokozatosan enyhül néhány hét alatt, a panaszok pedig általában három hónapon belül megszűnnek, műtét nélkül is. A sérv gyakran maga is zsugorodik, mert a szervezet részben felszívja. A kiújulás azonban meglehetősen gyakori, különösen akkor, ha nem változtatunk a szokásokon, és nem erősítjük a törzs izmait.

A kezelés ellenére körülbelül 6–12 hétnél tovább tartó fájdalom krónikusnak számít, és szélesebb körű kivizsgálást, valamint más módszerek mérlegelését igényli. A kilátás általában jó, de a javulás üteme változó, és nem mindig egyenletes: egy jobb hét után egy rosszabb következik.

Hogyan ismerik fel az isiászt?

Az orvos a fájdalom jellegéről és eloszlásáról, a nap folyamán való alakulásáról, a fokozó és enyhítő tényezőkről, valamint a vészjelekről kérdez. Megvizsgálja a gerincet, az izomerőt, az érzést és a reflexeket. Segít a Lasègue-teszt, amelyben az orvos felemeli a fekvő beteg kinyújtott lábát; ha a lábba sugárzó fájdalmat vált ki, az az ideg irritációjára utal. A vizsgálat gyakran a lábujjhegyen és a sarkon járást, valamint a guggolást is felméri.

A képalkotó vizsgálatok kezdetben nem mindenkinek szükségesek. Mágneses rezonanciát (MR) akkor rendelnek, ha a fájdalom néhány hetes kezelés után sem szűnik meg, neurológiai kiesés van, vagy más okra gyanakodnak, valamint beavatkozás vagy blokád előtt. Komputertomográfiát akkor alkalmaznak, ha az MR nem lehetséges. A röntgenfelvételnek korlátozott az értéke, mert nem mutatja a porckorongokat és az idegeket. Az MR-eredményt mindig a tünetekkel együtt kell értékelni: a gerinc elváltozásai panaszmentes embereknél is előfordulnak. Különleges esetekben elektromiográfiát (az idegvezetés vizsgálata) és más okokat kizáró vérvizsgálatokat végeznek.

Hogyan kezelik az isiászt?

A kezelés konzervatív módszerekkel kezdődik:

• Az aktivitás megtartása – a sok napig tartó ágyban fekvés nem ajánlott, és késleltetheti a felgyógyulást. Kerülni kell azokat a testhelyzeteket, amelyek erősen fokozzák a fájdalmat, de a mindennapi tevékenységekhez olyan gyorsan kell visszatérni, ahogy a fájdalom engedi.
• Fájdalomcsillapítók – paracetamol, nem szteroid gyulladáscsökkentők (óvatosan gyomor-, vese-, szívbetegségek és terhesség esetén), erős fájdalomnál pedig az orvos által felírt más gyógyszerek, köztük a neuropátiás fájdalomban alkalmazottak. Az adagolást az orvos határozza meg.
• Meleg vagy hideg – a meleg borogatás enyhülést hozhat, de a hatás átmeneti.
• Fizioterápia – gyakorlatok, manuális terápia, ergonómiai oktatás.
• Blokádok és injekciók – az ideggyök környékére adott glükokortikoszteroid-injekció csökkentheti a fájdalmat, de a hatás gyakran rövid ideig tart; a döntést az orvos hozza meg.
• Műtéti kezelés – akkor mérlegelik, ha a fájdalom nagyon erős, és a kezelés ellenére sok hétig tart, valamint fokozódó izomgyengeség vagy hirtelen szövődmények esetén.

Mely gyógyszerek segíthetnek, és mit kerüljünk?

A szokásos fájdalomcsillapítók nem mindenkinek segítenek, mert a neuropátiás fájdalom gyengébben reagál rájuk. Az orvos javasolhat az idegi fájdalomra alkalmazott szereket (görcsoldók vagy egyes antidepresszánsok csoportjából), amelyek az idegekben a fájdalom vezetésére hatnak. Ezeknek mellékhatásai vannak (álmosság, szédülés), és fokozatos bevezetést, illetve ellenőrzött elhagyást igényelnek. Az izomlazító szereket rövid ideig alkalmazzák. Az opioidokat kivételes helyzetekre és rövid időszakra tartogatják, mert a kockázat meghaladja az előnyöket.

Nincs bizonyíték arra, hogy a gyógynövények, a mágnesek, a „savtalanító" kúrák vagy a „szervezet tisztítása" gyógyítaná az isiászt. Az „idegekre és a gerincre" hirdetett étrend-kiegészítők nem helyettesítik a mozgást és a kezelést.

Műtét – mikor?

A beavatkozást (az ideget nyomó porckorongrész eltávolítása, azaz diszcektómia vagy mikrodiszcektómia) akkor mérlegelik, ha a fájdalom elviselhetetlen, és a kezelés ellenére sok hétig fennáll, vagy ha fokozódik a végtag gyengesége (paresis). Cauda equina-szindrómában a műtét sürgős. Sok embernél a műtét gyorsabban enyhíti a fájdalmat, mint a konzervatív kezelés, de egy-két év múlva az eredmények gyakran hasonlóak. A döntés a klinikai képtől és a beteg preferenciáitól függ, ezért érdemes az orvossal megbeszélni az előnyöket és a kockázatot, beleértve a kiújulás lehetőségét.

Milyen gyakorlatok segítenek isiász esetén?

Ha a heveny fájdalom enyhült, a gyakorlatok segítenek visszanyerni a mozgásképességet, és csökkentik a kiújulás kockázatát. A terjedelmüket és intenzitásukat a fizioterapeutának kell megválasztania, mert nem minden gyakorlat megfelelő a fájdalom minden okánál. Leggyakrabban a következőket alkalmazzák:

• a comb hátsó oldalának és a farizmoknak a gyengéd nyújtása,
• a has- és hátizmokat erősítő gyakorlatok (törzsstabilizáció),
• az ágyéki gerincszakaszt mobilizáló gyakorlatok,
• séta, úszás és más, kis terheléssel járó mozgásformák.

A gyakorlatokat lassan, hirtelen mozdulatok nélkül végezd. Enyhe kellemetlenség megengedett, de a gyakorlatot abba kell hagyni, ha a lábfájdalom fokozódik, lefelé terjed a végtagban, vagy zsibbadás jelentkezik. Jó, ha rendszeresen gyakorolsz, rövidebben, de naponta, nem pedig ritkán és a fájdalom határáig.

Mit tegyünk otthon heveny roham esetén?

1. Keress olyan testhelyzetet, amelyben a fájdalom a legkisebb – gyakran az oldalt fekvés a térdek között párnával, vagy a hanyatt fekvés alátámasztott vádlival.
2. Vegyél be fájdalomcsillapítót a betegtájékoztató szerint, ha nincs ellenjavallat.
3. Tegyél meleg borogatást 15–20 percre, ne sérült bőrre.
4. Néhány óra vagy egy nap múlva, ha a fájdalom csökkent, kelj fel, és sétálj egy rövid sétát.
5. Ne emelj, és ne csavard a törzsedet, de ne mondj le teljesen a mindennapi tevékenységekről.
6. Figyeld az alábbiakban leírt vészjeleket.

Isiász terhességben és időseknél

Terhesség alatt a lábba sugárzó fájdalmat a testtartás megváltozása, a méh súlya és a szalagok fellazulása okozhatja. Általában a szülés után megszűnik. Segítenek a fizioterapeuta által összeállított gyakorlatok, az úszás és a kényelmes alvópozíció; fájdalomcsillapítót csak orvossal való egyeztetés után szabad szedni, erről többet a terhesség alatti gyógyszerszedésről szóló cikkben írunk.

Időseknél gyakori ok a gerinccsatorna beszűkülése és a kopásos elváltozások. A járás által kiváltott, nyugalomban megszűnő fájdalmat fel kell mérni, mert összetéveszthető a lábak érbetegségével. A legyengült csontok növelik a csigolyatörések kockázatát, erről a csontritkulásról szóló cikkben írunk.

Hogyan előzhető meg a kiújulás?

• rendszeres mozgás és a törzsizmok erősítése,
• szünetek ülőmunka közben és testhelyzetváltás néhány tíz percenként,
• a teheremelés helyes technikája: a térd behajlítása, a teher testhez közeli tartása,
• a megfelelő testtömeg megtartása,
• a dohányzásról való leszokás,
• kényelmes, stabil ágy és háttámlás szék, amely támasztja az ágyékot.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Fordulj orvoshoz, ha a lábba sugárzó fájdalom a gyógyszerek és a pihenés ellenére néhány napnál tovább tart, visszatér, vagy éjjel felébreszt. Haladéktalanul, sürgősségi ellátásban vagy mentőt hívva kérj segítséget, ha jelentkezik:

• a vizelet- vagy székletürítés zavara (vizelet- vagy székletretenció, illetve inkontinencia),
• az érzés kiesése vagy zsibbadás a gát tájékán, a comb belső oldalán („nyeregtáj"),
• fokozódó lábgyengeség vagy csüngő láb,
• mindkét láb fájdalma egyszerre,
• súlyos sérülés utáni fájdalom, láz, megmagyarázhatatlan fogyás kíséretében, vagy daganatos betegség az előzményekben.

Ezek a tünetek cauda equina-szindrómát jelenthetnek, vagyis az idegek összenyomódását a gerinccsatornában, amely gyors kezelést igényel a maradandó károsodás elkerülésére.