Mikroelemek: vas, cink, szelén, jód, fluor és más nyomelemek

A mikroelemek, más néven nyomelemek olyan ásványi anyagok, amelyekre a szervezetnek kis mennyiségben, naponta a milligramm törtrészétől néhány milligrammig van szüksége. A kis adagok ellenére nélkülözhetetlenek: enzimek, hormonok és az oxigént szállító fehérjék alkotóelemei, védik a sejteket a károsodástól, és az immunitás feltételei. A legfontosabbak közé tartozik a vas, a cink, a szelén, a jód, a fluor, a réz, a mangán, a molibdén és a króm.

A legtöbb mikroelemnél a hiányt és a többletet jelentő mennyiség között szűk a sáv, ezért a „minél több, annál jobb” elv nem érvényes. A szükséglet az életkortól, a nemtől, a terhességtől és a szoptatástól függ; az aktuális értékeket a hatályos nemzeti táplálkozási ajánlások tartalmazzák. A nagyobb mennyiségben szükséges ásványi anyagokat a makroelemekről szóló cikkben mutattuk be. Az alábbiakban minden mikroelemet külön tárgyalunk: szerepét a szervezetben, a hiányt, a kockázati csoportokat, a többletet, a forrásokat, a pótlást és a kölcsönhatásokat.

Mik a mikroelemek, és miért olyan kényes az egyensúlyuk?

A mikroelemek (nyomelemek) együtt a testtömegnek csak kis töredékét teszik ki, mégis kulcsfontosságú folyamatokat irányítanak: az oxigén szállítását a vérben (vas), a pajzsmirigyhormonok működését (jód, szelén), az immunitást és a sebgyógyulást (cink), a fogzománc keménységét (fluor), illetve az energiatermelést (réz, mangán). A szervezet nem tudja előállítani őket, ezért az étrendből, a vízből és – kis mértékben – a levegőből kell származniuk.

Sok mikroelem versenyez a bélben a felszívódásért, vagy befolyásolja más elemek háztartását: a cinktöbblet csökkenti a rézszintet, a kalciumtöbblet nehezíti a vas felszívódását, a szelén részt vesz a jód átalakításában. Ezért több elem egyidejű pótlása „minden eshetőségre” nemcsak felesleges, hanem káros is lehet. Az élelmiszerek elemtartalma a talajtól (például szelén), a régiótól (a vízben lévő jód, fluor) és a termék feldolgozásának módjától is függ.

Vas – a világ leggyakoribb hiánya

A vas a hemoglobin (az oxigént szállító vérfesték) és az izmokban lévő mioglobin, valamint számos enzim alkotóeleme. Két formában fordul elő: hem formában (húsban és halban, jól szívódik fel) és nem hem formában (növényekben, gyengébben szívódik fel).

A vashiány tünetei

A hiány először a raktárak kimerüléséhez, majd vashiányos vérszegénységhez vezet: gyengeséghez, sápadtsághoz, légszomjhoz, szívdobogásérzéshez, fejfájáshoz, szédüléshez, hajhulláshoz, töredezett körmökhöz, hideg kezekhez és lábakhoz, túlzott álmossághoz, a koncentráció romlásához, gyermekeknél pedig fejlődési és figyelemzavarokhoz. Néha szokatlan tünetek is jelentkeznek: jég, föld vagy keményítő evése iránti vágy (pica), nyugtalan láb szindróma, szájzug-berepedések. Lásd: hajhullás – okok és kezelés és körömbetegségek.

Kit fenyeget a hiány?

Felnőtteknél a leggyakoribb ok a vérvesztés: erős menstruáció (lásd: erős menstruáció – okok és kezelés), emésztőrendszeri vérzések, például fekélyből, aranyérből vagy vastagbélrákból, ezért a férfiaknál és a menopauza utáni nőknél fellépő vérszegénység okát mindig tisztázni kell. A kockázati csoportok: a szülőképes korú nők, a terhes nők, a csecsemők és a kisgyermekek, a serdülők, a növényi étrendet követők, a lisztérzékenységben és gyulladásos bélbetegségekben szenvedők (lásd: bélgyulladás – tünetek és kezelés), a gyomorműtét után állók, a rendszeres véradók, a protonpumpa-gátlókat hosszan szedők és az állóképességi sportolók.

Hogyan ismerik fel a hiányt?

Az alap a vérkép (hemoglobin, vérsejtek térfogata) és a ferritin, a vasraktárak mutatója; ezeket egészíti ki a vas és a transzferrin-telítettség. A ferritin gyulladásos állapotokban emelkedik, ezért az eredményt más vizsgálatokkal együtt kell értelmezni. A referenciatartományok laboratóriumonként eltérnek. A hiány megállapításához az okának felkutatása is hozzátartozik.

Vastöbblet

A szervezetnek nincs hatékony módja a vas kiürítésére, ezért a felesleg a májban, a szívben és a hasnyálmirigyben rakódik le. Ez különösen a hemokromatózisra, a vas felszívódását növelő öröklött betegségre vonatkozik, valamint azokra, akik szükségtelenül szednek kiegészítőket vagy sok vérátömlesztést kaptak. A tartós túlterhelés károsítja a májat, a szívet és a hasnyálmirigyet (lásd: máj – felépítés és betegségek). Az akut túladagolás, főként gyermekeknél, súlyos mérgezés (hányás, hasfájás, keringési zavarok, májkárosodás), ezért a vaskészítményeket gyermekektől elzárva kell tárolni.

A vas forrásai és a felszívódást befolyásoló tényezők

Máj és vörös húsok, szárnyasok, halak, tojás, hüvelyesek, kásafélék, tökmag, zöld leveles zöldségek, aszalt sárgabarack. A növényekből a vas felszívódását javítja a C-vitamin, lásd: C-vitamin – hatás és források, akadályozzák viszont a fitátok (a teljes értékű gabonákból és a hüvelyesekből), a tea és a kávé polifenoljai (a zöld teából is), továbbá az ugyanazon étkezésben lévő nagy mennyiségű kalcium. Gyakorlati szabály: a teát és a kávét étkezések között igyuk, a vasban gazdag ételekhez pedig tegyünk paprikát, petrezselyemzöldet, citrusféléket vagy savanyúságot.

Vaspótlás

A pótlásnak vérvizsgálatokon és az orvos javaslatán kell alapulnia; az adagot, a formát és a kezelés időtartamát egyénileg határozzák meg, néhány hét után pedig ellenőrzik az eredményeket. A vaskészítmények gyakran okoznak emésztőrendszeri panaszokat (hányinger, hasfájás, székrekedés, lásd: székrekedés) és sötét székletet, ami veszélytelen. A vas zavarja egyes gyógyszerek (például a levotiroxin, a fluorokinolonok, a tetraciklinek) felszívódását, ezért időbeli távolsággal kell szedni őket. Terhességben a vas szedése a vizsgálati eredményektől függ, lásd: kiegészítők terhességben.

Cink – immunitás, bőr és ízérzékelés

A cink több száz enzim alkotóeleme vagy aktivátora. Részt vesz a sejtosztódásban, a fehérjék és a DNS szintézisében, a sebgyógyulásban, az immunrendszer működésében, az inzulin kiválasztásában, valamint az íz- és szagérzékelésben.

Cinkhiány

Csökkent ellenálló képességben, lassú sebgyógyulásban, hajhullásban, bőrelváltozásokban (például a száj körül és a végtagokon), hasmenésben, íz- és étvágyzavarokban jelentkezik, gyermekeknél pedig a növekedés és az érés lassulásában. Veszélyeztetettek a növényi étrendet követők (a fitátok akadályozzák a felszívódást), a felszívódási zavarban, krónikus hasmenésben, máj- és vesebetegségben, alkoholizmusban szenvedők, valamint az idősek. A vér cinkszintjét nehéz értelmezni, és nem mindig tükrözi a szervezet készleteit.

Gyógyítja-e a cink a megfázást?

A bizonyítékok nem egyértelműek, és meghatározott formákra (például szopogatótablettákra) vonatkoznak, amelyeket röviden, közvetlenül a tünetek megjelenése után szednek; egyes vizsgálatok a betegség csekély rövidülését jelzik, de a hatások következetlenek, a készítmények pedig hányingert és fémes utóízt okozhatnak. A fertőzés kezelésének más módjairól a megfázás házi praktikáiról szóló cikkben írunk.

Cinktöbblet

A kiegészítőkből származó nagy adagok hányingert, hányást és hasfájást okoznak, hosszan szedve pedig zavarják a réz felszívódását, és hiányához vezetnek (vérszegénység, neutropénia, idegrendszeri tünetek). Csökkenthetik egyes antibiotikumok (fluorokinolonok, tetraciklinek) és más gyógyszerek felszívódását is.

A cink forrásai

Osztriga, vörös húsok, szárnyasok, halak és tenger gyümölcsei, tejtermékek, tojás, hüvelyesek, tökmag, diófélék, teljes kiőrlésű termékek. Az állati eredetű termékekből a cink jobban szívódik fel, mint a növényekből.

Szelén – antioxidáns, amely fontos a pajzsmirigynek

A szelén a szelénfehérjék alkotóeleme, többek között azoké az enzimeké, amelyek védik a sejteket az oxidációtól, és azoké, amelyek a pajzsmirigyhormonokat aktív formájukra alakítják. Az élelmiszerek szeléntartalma a talaj szelénmennyiségétől függ; Európa jelentős részén a szegény talajok miatt az étrend kevés szelént tartalmaz.

Szelénhiány és a pajzsmirigy

A hiány önmagában ritkán okoz kifejezett tüneteket, de gyengítheti az immunitást, ronthatja a pajzsmirigy működését, és izomgyengeséghez vezethet. A súlyos hiány szív- és ízületi betegségekkel jár (ezeket például Kína nagyon szegény talajú vidékein írták le). A szelénpótlást egyes pajzsmirigybetegségekben mérlegelik, de a döntést az orvos hozza meg; a szelén hatása az autoimmun pajzsmirigybetegségekre, például a Hashimoto-kórra, nem bizonyított egyértelműen. A pajzsmirigybetegségekről bővebben a beteg pajzsmirigy tünetei című cikkben olvashatsz.

Szelénfelesleg (szelenózis)

Nagy adagok hosszú szedésekor jelentkezik: hajhullás, töredezett és elváltozott körmök, fokhagymaszagú lehelet, hányinger, fáradtság és idegrendszeri tünetek. A biztonságos és a mérgező mennyiség közötti sáv szűk. A paradió nagyon gazdag szelénben – rendszeres fogyasztás mellett már napi néhány darab is nagy mennyiségű szelént adhat, ezért nem szabad belőle túl sokat enni.

A szelén forrásai

Paradió (mérsékelt mennyiségben), halak és tenger gyümölcsei, belsőségek, tojás, hús, teljes értékű gabonák, gombák. A növényi termékekben a tartalom attól a talajtól függ, amelyen termettek.

Jód – nélkülözhetetlen a pajzsmirigy működéséhez

A jód a pajzsmirigyhormonok (a tiroxin és a trijódtironin) alkotóeleme, amelyek szabályozzák az anyagcsere ütemét, és nélkülözhetetlenek a magzat és a kisgyermek agyának fejlődéséhez.

Jódhiány

A pajzsmirigy megnagyobbodását (golyva), pajzsmirigy-alulműködést okoz a hozzá tartozó tünetekkel (testtömeg-gyarapodás, fáradtság, fázékonyság, száraz bőr, székrekedés), terhességben pedig fenyegeti a gyermek idegrendszeri fejlődését, és növeli a vetélés kockázatát. Sok országban évtizedek óta alkalmaznak jódprofilaxist a konyhasó jódozásával, ami jelentősen csökkentette a hiányt. Ennek ellenére nem minden sót tartalmazó termék tartalmaz jódot (a feldolgozott élelmiszerekben használt ipari só gyakran nem jódozott), a sót korlátozók, valamint a keveset halat és tejterméket fogyasztók pedig kevés jódhoz juthatnak.

Jód terhesség és szoptatás alatt

A terhes és a szoptató nők szükséglete megnövekedett. A szakmai társaságok ajánlásaiban a jódpótlás terhességben gyakran szerepel, de a mértékéről a terhességet gondozó orvosnak kell döntenie, mert a szükséglet az étrendtől és a pajzsmirigy állapotától függ; lásd: tervezett terhesség és kiegészítők terhességben.

Jódtöbblet

A túl nagy jódmennyiségek (például kiegészítőkből, hínárkészítményekből vagy egyes gyógyszerekből, mint az amiodaron, illetve kontrasztanyagokból) pajzsmirigy-túlműködést és -alulműködést, valamint pajzsmirigygyulladást is okozhatnak. A pajzsmirigybetegek konzultáció nélkül ne szedjenek jódot, és ne fogyasszanak nagy mennyiségű hínárt (kombu).

A jód forrásai

Jódozott konyhasó, tengeri halak (tőkehal, hekk), tenger gyümölcsei, tejtermékek, tojás, hínárok (vigyázat: a tartalom nagyon változó és gyakran magas). A jód részben elillan a hosszú főzés során és akkor, ha a sót nyitott edényben tartják, ezért a sót érdemes jól záródó edényben tárolni, és a főzés végén sózni.

Fluor – egészséges fogak, de észszerű mennyiségben

A fluor beépül a fogzománcba, és ellenállóbbá teszi a baktériumok által termelt savak hatásával szemben, így csökkenti a fogszuvasodás kockázatát. A legnagyobb jelentősége a fluor helyi hatásának van, vagyis annak, hogy érintkezik a fogakkal, például a fogkrémmel.

A hiány nem okoz általános tüneteket; a következmény a fogak nagyobb fogékonysága a szuvasodásra. A fluortartalmú fogkrémek gyermekeknél való használatára vonatkozó ajánlásokat (a fogkrém mennyisége, életkor) a fogorvosok és a szakmai társaságok határozzák meg, és érdemes őket megkérdezni a fogorvostól vagy a gyermekorvostól.

A többlet: a fogak fejlődése idején tartósan túlzott bevitel (főleg a fogkrém lenyelése a kisgyermekeknél) fogfluorózist okoz, vagyis fehér vagy barna foltokat a zománcon. A nagyon nagy, évekig tartó expozíció, például a világ egyes régióiban a vízből, csontfluorózishoz és ízületi elváltozásokhoz vezethet. Az akut fluormérgezés ritka.

Források: fluortartalmú fogkrémek és szájvizek, tea, tengeri halak, ivóvíz (a tartalom a régiótól függ), fluorozott só ott, ahol elérhető.

Réz – a szervezet egyik nem egyértelmű szükséglete

A réz az energiatermelésben, a kollagén és az elasztin szintézisében, a vas hasznosításában, az idegi átvivőanyagok termelésében és az oxidáció elleni védelemben részt vevő enzimek alkotóeleme.

A hiány ritka. A vasra nem reagáló vérszegénységben, a fehérvérsejtek számának csökkenésében (neutropénia), a csontok gyengülésében, idegrendszeri zavarokban (zsibbadás, járászavarok) nyilvánul meg. Bariátriai műtétek és gyomorresekciók után, felszívódási zavaroknál, a cink tartós túlzott pótlásakor, valamint a ritka, öröklött Menkes-kórban jelentkezik.

A többlet: a krónikus mérgezés főként a Wilson-kórban fordul elő, ez a rézkiürítés öröklött zavara, amelynek során a réz a májban és az agyban rakódik le, és szakorvosi kezelést igényel; fiatalokban magyarázatlan májbetegségek vagy idegrendszeri és pszichés zavarok esetén gyanítják. Az akut mérgezés (például rézcsövekből származó vízből vagy rézedényekben tárolt savas italokból) hányingert, hányást és hasfájást okoz.

Források: belsőségek (máj), tenger gyümölcsei, diófélék és magvak, kakaó és étcsokoládé, hüvelyesek, teljes értékű gabonák, szárított gyümölcsök.

Mangán – ritkán hiányzik, könnyebb a túlzott bevitel

A mangán a csont- és porcképzésben, a szénhidrát- és aminosav-anyagcserében, valamint a szabad gyökök elleni védelemben részt vevő enzimek alkotóeleme.

A hiányt emberekben nagyon ritkán írták le, és szokásos étrend mellett gyakorlatilag nem fordul elő; nehezen ismerhető fel egyértelműen.

A többlet: veszélyesebb. A mangánpor belélegzése (hegesztők, bányászok) vagy az ivóvízből származó nagyon nagy mennyiség károsíthatja az idegrendszert, a Parkinson-kórhoz hasonló tüneteket okozva: remegést, járás- és mozgászavarokat. Veszélyeztetettek a májbetegek és a tartós parenterális táplálásban részesülők is. Ételből a mangán nem adagolható túl, a kiegészítőket pedig csak akkor érdemes szedni, ha az orvos javasolja.

Források: teljes értékű gabonák, diófélék, hüvelyesek, tea, spenót, ananász.

Molibdén – egy elem, amelyről keveset tudunk

A molibdén több enzim kofaktorának alkotóeleme, amelyek a kéntartalmú aminosavak és a purinok lebontásában (többek között a húgysav képződésében), valamint a szulfitok méregtelenítésében vesznek részt.

A hiány az általános népességben gyakorlatilag nem fordul elő. Leírták tartós parenterális táplálásban részesülő betegeknél, akiknek ezt az elemet nem pótolták (gyorsult szívverés, tudatzavar), valamint egy ritka veleszületett betegségben, amelyben hiányzik a molibdén-kofaktor, és amely súlyosan károsítja az agyat.

A többlet: a nagyon nagy mennyiségek fokozhatják a réz kiürülését és megzavarhatják a rézháztartást, megfigyelésekben pedig köszvényszerű tünetekkel hozták összefüggésbe (lásd: köszvény – tünetek és étrend). Az ételből származó kockázat csekély.

Források: hüvelyesek, gabonatermékek, diófélék, belsőségek, tej.

Króm – valóban segít a cukorbetegségben és a fogyásban?

A háromértékű krómot az inzulin hatását támogató elemnek tartották. Máig nincs azonban egyértelmű bizonyíték arra, hogy az ember étrendjében nélkülözhetetlen; egyes intézmények nem tekintik nélkülözhetetlen összetevőnek, mások pedig óvatossági ajánlásokat állapítanak meg rá. A hiány, amelyet tartós parenterális táplálásban részesülő betegeknél írtak le, rendkívül ritka.

A krómkiegészítőket fogyókúrás, édességvágyat csökkentő vagy vércukorszint-csökkentő szerként reklámozzák, de a vizsgálatok nem mutattak ki jelentős előnyt a fogyásban, a cukorbetegségben pedig az esetleges hatások csekélyek és következetlenek. Nem helyettesítik a kezelést vagy az étrendet; az egészséges fogyás alapelveit a mi jó a fogyáshoz című cikk írja le. A nagy adagok emésztőrendszeri panaszokat, fejfájást és vércukorzavarokat okozhatnak, a cukorbetegeknél pedig fokozhatják a gyógyszerek hatását. Az iparban előforduló hatértékű króm mérgező és rákkeltő, de ez más anyag, mint az élelmiszerekben található.

Források: teljes értékű gabonák, brokkoli, hús, tojás, diófélék, egyes fűszerek; a tartalom csekély és változó.

És mi a helyzet a kobalttal, a bórral, a szilíciummal és más elemekkel?

A kobalt a B12-vitamin alkotóeleme, és nem kell külön bevinni; vegyületei nagy adagban mérgezők. A bórt, a szilíciumot, a nikkelt, a vanádiumot és más elemeket néha „csontokra”, „ízületekre” vagy „hajra” szánt kiegészítőkben reklámozzák, de az ember számára való nélkülözhetetlenségüket vagy a kiegészítők előnyeit nem igazolták egyértelműen. Az egészséges embernek a változatos étrend nyomnyi mennyiségben biztosítja őket. Az óvatosság elve ugyanaz, mint más mikroelemeknél: nincs ok szükségtelenül készítményeket szedni, kétség esetén pedig érdemes az orvost vagy a dietetikust megkérdezni.

Hogyan ismerik fel a mikroelemhiányokat?

A mikroelemhiányokat a tünetek, a táplálkozási anamnézis és a vizsgálatok alapján ismerik fel. A vasnál ez a vérkép és a ferritin, a jódnál és a szelénnél közvetetten a pajzsmirigyvizsgálatok (TSH, indokolt esetben a pajzsmirigyhormonok és az ellenanyagok is), a cinknél és a réznél a vérben végzett meghatározások, amelyeket óvatosan kell értelmezni, Wilson-kór gyanújakor pedig a ceruloplazmin és a vizeletbeli réz. Hiány gyanújakor az orvos az okot is keresi: az étrendet, a vérvesztést, a felszívódási zavarokat, a gyógyszereket. Az önálló „hajvizsgálatok” vagy az internetes tesztek nem megbízható módjai a mikroelem-készletek felmérésének.

Kik tartoznak a hiány kockázati csoportjába?

Helyzet	Mikroelemek, amelyekre érdemes figyelni	Miért
Szülőképes korú nők, erős menstruáció	Vas	Vasvesztés a vérrel
Terhesség és szoptatás	Vas, jód, cink, szelén	Nagyobb szükséglet, a gyermek fejlődése
Növényi étrend	Vas, cink, jód, szelén	Gyengébb felszívódás a növényekből, hiányoznak az állati és tengeri termékek
Idősek	Vas (betegségeknél), cink, szelén	Szegényesebb étlap, gyógyszerek, gyengébb felszívódás
Bélbetegségek, lisztérzékenység, bariátriai műtétek	Vas, cink, réz, szelén	Zavart felszívódás
Tartós protonpumpa-gátló szedése	Vas (valamint magnézium és B12)	Kisebb felszívódás csökkent gyomorsavtartalom mellett
Gyermekek és serdülők	Vas, cink, jód, fluor (a szuvasodás megelőzése)	Gyors növekedés, válogatós evés

Mikroelemek táblázatban

Elem	Fő feladatok	A hiány következményei	A többlet kockázata
Vas	Oxigénszállítás, enzimek	Vérszegénység, gyengeség	Hemokromatózis, készítmények okozta mérgezés
Cink	Immunitás, sebgyógyulás, ízérzékelés	Fertőzések, bőrelváltozások, ízzavarok	Rézhiány, hányinger
Szelén	Antioxidánsok, pajzsmirigyhormonok	Gyengeség, pajzsmirigyproblémák	Szelenózis: hajhullás, fokhagymaszag
Jód	Pajzsmirigyhormonok	Golyva, alulműködés, a gyermek fejlődési zavarai	Pajzsmirigybetegségek
Fluor	Fogzománc	Fogszuvasodás	Fog- és csontfluorózis
Réz	Enzimek, vas, kötőszövet	Vérszegénység, neutropénia	Wilson-kór, akut mérgezés
Mangán	Enzimek, csontok	Gyakorlatilag nem fordul elő	Idegrendszeri károsodás
Molibdén	Enzimek kofaktora	Nagyon ritka	Rézháztartási zavarok
Króm	Szerepe nem világos	Rendkívül ritka	Gyomorpanaszok, gyógyszer-kölcsönhatások

Hogyan hatnak egymásra a mikroelemek, és hogyan a gyógyszerekre?

• A vas a kalciummal, a cinkkel és a rézzel versenyez a felszívódásért; a tea, a kávé és a fitátok csökkentik, a C-vitamin növeli.
• A tartósan szedett nagy adagú cink rézhiányt okoz, a molibdéntöbblet pedig megzavarja a rézháztartást.
• A vas, a cink, a kalcium és a magnézium csökkenti a levotiroxin, egyes antibiotikumok (fluorokinolonok, tetraciklinek) és a biszfoszfonátok felszívódását – az ilyen gyógyszereket az ásványianyag-készítményektől időben elválasztva kell szedni, az orvos vagy a gyógyszerész javaslata szerint.
• A nagy mennyiségű jód zavarhatja a pajzsmirigy működését, az amiodaront szedőknél is, és orvosi ellenőrzés nélkül nem szabad pajzsmirigygyógyszerekkel együtt szedni.
• A protonpumpa-gátlók csökkentik a vas felszívódását.
• A nagy adagú szelén kölcsönhatásba léphet a kemoterápiában használt egyes gyógyszerekkel, ezért a daganatos kezelés alatt állók minden pótlást beszéljenek meg az onkológussal.

Hogyan gondoskodjunk a mikroelemekről, és mikor érdemes pótolni?

A teljes értékű termékekben, hüvelyesekben, zöldségekben, diófélékben, tojásban, halakban és kevés húsban gazdag változatos étrend általában minden mikroelemet biztosít. Az étlap összeállításáról bővebben az egészséges táplálkozásról szóló cikkben írunk. Elsősorban a vasra (nők, gyermekek, növényi étrend), a jódra (terhesség, a jódozott sót kerülők), a cinkre és a szelénre, valamint a fluorra kell figyelni a szuvasodás megelőzésében.

Sok mikroelem versenyez a felszívódásért, így egyikük nagy adagja megzavarhatja egy másik háztartását, ahogyan a cink és a réz esetében. Ezért nem érdemes önállóan több készítményt kombinálni, sem „minden eshetőségre” sok elemet nagy adagban tartalmazó kiegészítőket szedni. A pótlást a tünetek és a vizsgálatok alapján választják meg, például a vasnál a vérkép és a ferritin, a pajzsmirigynél a TSH alapján.

Ne feledd, hogy a hiányok gyakran egyszerre több összetevőt érintenek. Az itt leírt elemeket vitaminok egészítik ki: a B-vitaminokról (többek között a B12-ről és a folátról, amelyek a vérszegénységben fontosak) és a zsírban oldódó vitaminokról külön cikkekben írunk.

Mikor forduljunk orvoshoz, és mely tünetek riasztóak?

Orvoshoz kell fordulni, ha jelentkezik: tartós gyengeség sápadtsággal és légszomjjal, erős vagy elhúzódó vérzés, vér a székletben vagy fekete széklet, a nyak megnagyobbodása vagy pajzsmirigybetegség tünetei, zsibbadás és járászavarok, ismétlődő fertőzések vagy nem gyógyuló sebek, kifejezett hajhullás, valamint fokozódó bőr- és körömelváltozások. Különös figyelmet igényel a férfiaknál és a menopauza utáni nőknél fellépő vérszegénység – az okát tisztázni kell.

Sürgős segítséget igényel: ájulás, erős légszomj vagy mellkasi fájdalom vérszegénység mellett, hirtelen remegés, tudatzavar, véres hányás, erős hasfájás túladagolás után, valamint a vaskészítmények túladagolásának minden gyanúja, főként gyermeknél. Ilyen helyzetben a 112-es számon mentőt kell hívni, vagy kapcsolatba kell lépni a mérgezési tájékoztató szolgálattal.