Reuma: a reumatikus betegségek tünetei és fajtái

A reuma a köznyelvben több mint kétszáz különböző betegség gyűjtőneve, amelyek az ízületeket, a csontokat, az izmokat, az ínakat és a kötőszövetet érintik. A közös bennük a fájdalom és a mozgáskorlátozottság, de az okok, a lefolyás és a kezelés teljesen eltérő lehet. Ezért az orvosok nem egyetlen „reuma” nevű betegségről beszélnek, hanem reumatikus betegségekről, felismerésükkel és kezelésükkel pedig a reumatológus foglalkozik.

Ez a cikk a teljes csoport áttekintése: elmagyarázza, melyek a reumatikus betegségek fő fajtái, miről lehet felismerni őket, hogyan különböztethető meg a gyulladásos fájdalom a mechanikustól, és mikor nem szabad halogatni az orvosi vizitet. Az egyik legfontosabb betegségről részletesen a reumatoid artritiszről szóló cikkben írunk, az ízületi fájdalomról és a kopásról pedig az ízületi fájdalmakról szóló szövegben.

Mi a reuma, és miért félrevezető ez a név?

A „reuma” szó a köznyelvben általában bármilyen tartós ízületi, izom- vagy gerincfájdalmat jelent. Az orvostudományban ez nem diagnózis. Régebben így nevezték a mozgásszervek minden fájdalmas betegségét, ma már tudjuk, hogy mögötte betegségek igen változatos csoportja áll: gyulladásos, kopásos, anyagcsere-, autoimmun és fájdalomszindrómák.

Ennek a megkülönböztetésnek valós jelentősége van. A gyulladásos betegség gyors, specifikus kezelést igényel, amely megvédi az ízületeket a pusztulástól, a kopás pedig mozgást, testsúlycsökkentést és tüneti kezelést. A „reumám van” megjelölés tehát önmagában nem teszi lehetővé a terápia kiválasztását – a konkrét betegség diagnózisára van szükség.

Melyek a reumatikus betegségek fajtái?

A reumatikus betegségeket több fő csoportba sorolják, bár a határok nem mindig élesek:

Csoport	Példák	Jellemzők
Gyulladásos ízületi betegségek	reumatoid artritisz, spondylitis ankylopoetica (Bechterew-kór), pikkelysömörös ízületi gyulladás, juvenilis idiopátiás artritisz	Autoimmun gyulladás, nyugalmi fájdalom, hosszú reggeli merevség
Kopásos (degeneratív) betegségek	kopásos ízületi betegség (artrózis), a gerinc kopásos elváltozásai	A porc elhasználódása, fájdalom terheléskor, rövid merevség
Anyagcsere- és mikrokristályos betegségek	köszvény, pszeudoköszvény	Kristályok az ízületben, rohamszerű, erős fájdalom
Kötőszöveti betegségek	szisztémás lupus erythematosus, szisztémás szklerózis (szklerodermia), Sjögren-szindróma, polymyositis	Több szerv érintettsége, nem csupán az ízületeké
Érgyulladások	polymyalgia rheumatica, óriássejtes arteritis	Az érfalak gyulladása, általános tünetek
A lágyrészek fájdalomszindrómái	fibromyalgia, ín- és ínhüvelygyulladások, nyálkatömlő-gyulladás	Izom- és ízületkörüli fájdalom az ízület károsodása nélkül
Ízületi és csontfertőzések	szeptikus ízületi gyulladás, csontgyulladás	Sürgős állapot, gyors antibiotikus kezelést igényel

A gyulladásos ízületi betegségek közül az RA mellett különösen kettőt emelünk ki: a pikkelysömörös ízületi gyulladást, amely a pikkelysömörben szenvedők egy részénél alakul ki, és a spondylitis ankylopoeticát. Az anyagcsere-betegségek közül a leggyakoribb a köszvény, a csont fertőzéséről pedig a csontgyulladásról szóló cikkben írunk.

Melyek a reumatikus betegségek tünetei?

A reumatikus betegségek leggyakoribb tünetei a tartós ízületi vagy gerincfájdalom, az ébredés utáni merevség, az ízületi duzzanat és a fáradtság. A betegségtől függően általános és az ízületeken kívüli tünetek is csatlakozhatnak. Érdemes odafigyelni a következőkre:

• hetekig fennálló ízületi, izom- vagy gerincfájdalom,
• merevség, főként ébredés után vagy hosszabb ülés után,
• az ízület környékének duzzanata, vörössége és melegsége,
• a mozgásterjedelem korlátozottsága, a kéz, a láb vagy a gerinc teljesítőképességének csökkenése,
• krónikus fáradtság, gyengeség, szubfebrilitás és nem szándékos fogyás,
• a mozgásszerven kívüli tünetek: bőr- és körömelváltozások, a szem és a száj szárazsága, szemgyulladás, szájüregi fekélyek, hidegben elfehéredő vagy elkékülő ujjak, napfény hatására kialakuló kiütés.

A tünetek lehetnek rohamszerűek (mint köszvényben), vagy hónapok alatt lassan fokozódhatnak. A betegség néha egyetlen ízülettel kezdődik, máskor egyszerre többel.

Hogyan különböztethető meg a gyulladásos fájdalom a mechanikustól?

A gyulladásos fájdalom nyugalomban jelentkezik, gyakran az éjszaka második felében, hosszú reggeli merevség (általában 30–60 percnél tovább) kíséri, a mozgás pedig enyhülést hoz. A mechanikus fájdalom, amely a kopásos betegségekre jellemző, terheléskor és a nap végén fokozódik, a pihenés csökkenti; a reggeli merevség rövid ideig tart.

Ez a diagnosztika egyik legfontosabb támpontja, mert a gyulladásos fájdalmak gyors felismerést és betegségmódosító kezelést igényelnek, a mechanikus fájdalmak pedig főként mozgást, testsúlycsökkentést és tüneti kezelést. Ha a gyulladásos jellegű hátfájás fiataloknál kezdődik, éjjel felébreszt és mozgás után javul, a gerinc gyulladásos betegségeire kell gondolni, nem egyszerű túlterhelésre – a különbségeket a hátfájásról és a gyökérfájdalomról szóló cikkben is leírjuk.

• A gyulladásos fájdalom jellemzői: éjszakai és reggeli fájdalom, hosszú merevség, javulás bemozgatás után, ízületi duzzanat, fáradtság, olykor szubfebrilitás.
• A mechanikus fájdalom jellemzői: megerőltetés után, a nap végén jelentkező fájdalom, pihenésre enyhül, rövid merevség, az ízület recsegése, általános tünetek hiánya.

Csak az időseket érintik a reumatikus betegségek?

Nem. Bár az ízületi kopás és a köszvény az életkorral gyakrabban jelentkezik, sok gyulladásos betegség fiatalabb és középkorban kezdődik, némelyik, például a juvenilis idiopátiás artritisz, már gyermekkorban. Bizonyos betegségek, például a lupus vagy az RA, gyakrabban érintik a nőket, a spondylitis ankylopoetica pedig általában fiatal felnőtteknél kezdődik. Az életkor tehát nem lehet ok arra, hogy lekicsinyeljük a tartós tüneteket.

Gyermekeknél a reumára tartós sántítás, egy végtag használatának elutasítása, ízületi duzzanat vagy reggeli merevség utalhat. A „növekedési” fájdalmak általában este vagy éjjel jelentkeznek, duzzanat nélkül, és nem korlátozzák a mozgást.

Okoz-e reumát a hideg és a nedvesség?

Nem. Az időjárás nem vált ki reumatikus betegségeket, bár a tartós ízületi fájdalomban szenvedők közül sokan úgy érzik, hogy a panaszok légnyomásváltozáskor, hidegben vagy nedvességben fokozódnak. E jelenség mechanizmusa nem ismert jól. Az ízületek megfázása vagy „átfújása” nem oka az RA-nak és más gyulladásos betegségeknek.

A meleg azonban átmeneti enyhülést hozhat a merevségben és az izomfeszülésben, a hideg pedig friss duzzanatnál. Ezek a tüneteket enyhítő, nem a betegséget gyógyító módszerek.

Mi növeli a reumatikus betegségek kockázatát?

A legtöbb reumatikus betegség okai nem teljesen ismertek. Általában több tényező hat egyszerre: genetikai hajlam, az immunitás zavarai, környezeti tényezők és életmód. Az ismert kockázati tényezők:

• dohányzás – növeli az RA kockázatát, és rontja számos gyulladásos betegség lefolyását,
• túlsúly és elhízás – terhelik az ízületeket, és kedveznek a köszvénynek és a kopásnak,
• autoimmun betegségek családi halmozódása,
• pikkelysömör – növeli a pikkelysömörös ízületi gyulladás kockázatát,
• ízületi sérülések és nehéz fizikai munka – elősegítik a kopást,
• egyes fertőzések, amelyek reaktív ízületi gyulladást válthatnak ki.

Az ízületi fájdalommal élőknél érdemes ellenőrizni a társbetegségeket, ilyenek a pajzsmirigy működési zavarai – ezekről a beteg pajzsmirigy tüneteiről szóló cikkben írunk.

Hogyan állapítják meg a reumatikus betegségeket?

Az alap a kikérdezés és a fizikális vizsgálat, amely felméri az ízületeket, a gerincet és más szervrendszereket. Az orvos a fájdalom jellegéről, a napszakról, a merevség időtartamáról, a bőr- és szemtünetekről, a családi betegségekről és a szedett gyógyszerekről kérdez. Ez alapján dönti el, milyen vizsgálatokat rendeljen el.

• Vérvizsgálatok: vérkép, vérsüllyedés, CRP, máj- és vesefunkciós értékek, szükség esetén reumatoid faktor, anti-CCP antitestek, antinukleáris antitestek (ANA) vagy a húgysavszint.
• Képalkotó vizsgálatok: röntgen, ízületi ultrahang, mágnesesrezonancia-vizsgálat, egyes helyzetekben pedig CT vagy csontsűrűség-mérés.
• Az ízületi folyadék vizsgálata: lehetővé teszi a gyulladás, a köszvény és a fertőzés megkülönböztetését.

A referenciatartományok laboratóriumonként eltérnek. Egyetlen kóros eredmény tünetek nélkül ritkán jelent betegséget – például az antinukleáris antitestek csekély, véletlen titere egészségeseknél is előfordul. Ezért az eredményeket mindig a tünetek összefüggésében kell értelmezni.

Hogyan kezelik a reumatikus betegségeket?

A kezelést a diagnózishoz igazítják. Gyulladásos betegségekben az alapot a betegségmódosító gyógyszerek jelentik, szükség esetén biológiai és célzott szerek, amelyeket a reumatológus határoz meg. A fájdalmat és a merevséget a nem szteroid gyulladáscsökkentők enyhítik, amelyeket a gyomorra, a vesékre és a keringési rendszerre gyakorolt mellékhatások miatt óvatosan alkalmaznak. Köszvényben a húgysavszintet csökkentő gyógyszereket alkalmazzák, kopásos betegségekben pedig mozgást, fizioterápiát és testsúlycsökkentést.

Minden terápiához társulnia kell:

• az ízületek állapotához igazított rendszeres testmozgásnak,
• a normális testsúly megtartásának,
• a dohányzásról való leszokásnak,
• az egészséges, kiegyensúlyozott étrendnek,
• a csontok védelmének, ideértve a csontritkulás megelőzését, főként glükokortikoszteroid-kezelés esetén.

A reumatikus betegségek többsége krónikus, de a mai gyógyszereknek köszönhetően sokan aktívan élnek, súlyos korlátozások nélkül. A döntő a korai felismerés és a rendszeres ellenőrzés.

Mi nem hat a reumára?

Nincs bizonyíték arra, hogy a „méregtelenítő kúrák”, a méregkenőcsök, a káposztaborogatás, a mágneses karkötők vagy egyes gyógynövények gyógyítanák a reumatikus betegségeket. Késleltethetik viszont a hatékony terápiát, vagy kölcsönhatásba léphetnek a gyógyszerekkel. Hasonlóképpen az étrend sem gyógyítja a reumatikus betegségeket – kivétel a köszvény, ahol a szokások megváltoztatása segít, bár általában nem helyettesíti a gyógyszereket.

Sokan kérdeznek az ízületi étrend-kiegészítőkről. Hatékonyságukra a bizonyítékok nem egyértelműek, és az ízületi fájdalmakról szóló cikkben tárgyaljuk őket. Bármely készítmény alkalmazása előtt, különösen terhesség és szoptatás idején, valamint vérrögképződést gátló gyógyszerek szedésekor, orvossal vagy gyógyszerésszel kell konzultálni.

Melyik orvoshoz menjünk ízületi fájdalommal?

Az első lépés általában a háziorvos, aki felveszi az anamnézist, elrendeli az alapvizsgálatokat, és szükség esetén továbbküldi reumatológushoz vagy ortopédhez. A reumatológus a gyulladásos és a szisztémás betegségekkel foglalkozik, az ortopéd a sérülésekkel, a kopásos betegségekkel és a műtéti kezeléssel. Gerincfájdalomnál a gyógytornász is segíthet, pikkelysömör esetén pedig a bőrgyógyász.

A vizit előtt jó, ha felírod, mely ízületek fájnak, mikor a legnagyobb a fájdalom, mennyi ideig tart a reggeli merevség, milyen gyógyszereket szedsz, és hogy a családban betegedett-e valaki reumatikus betegségben vagy pikkelysömörben. Az ilyen jegyzetek nagyban megkönnyítik a diagnózist.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Érdemes orvosi vizitet tervezni, ha az ízületi fájdalom és duzzanat néhány hétnél tovább fennáll, a reggeli merevség egy óránál tovább tart, a tünetek több ízületet érintenek, vagy lázzal, kiütéssel, fáradtsággal vagy szemgyulladással együtt jelentkeznek. Gyermeknél minden tartós sántítást vagy ízületi duzzanatot ki kell vizsgálni.

Sürgősen, még aznap kell segítséget kérni hirtelen duzzadt, forró és nagyon fájdalmas, lázzal járó ízület esetén, a végtagok erejének gyengülésekor, érzészavarnál vagy a vizelet- és székletürítés feletti kontroll zavarakor, 50 év felett a halántéki fájdalommal és látászavarral járó erős fejfájás esetén, valamint mellkasi fájdalomnál és légszomjnál. A lábba sugárzó fájdalmakról az isiászról szóló cikkben írunk.