Citológia és HPV-teszt: felkészülés és az eredmény értelmezése

A citológia (kenetvizsgálat) olyan szűrővizsgálat, amelynek során sejteket vesznek a méhnyakról, és mikroszkóp alatt megvizsgálják őket, hogy kimutassák az előrákos elváltozásokat vagy a nagyon korai stádiumú rákot. A citológia mellett egyre gyakrabban végeznek HPV-tesztet is, amely a humán papillomavírus, a méhnyakrák fő okozója jelenlétét vizsgálja. A rendszeres vizsgálatok lehetővé teszik az elváltozások felfedezését abban a szakaszban, amikor a kezelés egyszerű és nagyon hatékony.

A méhnyakrák általában lassan, sok éven át fejlődik, kezdete pedig nem okoz tüneteket. Ezért a vizsgálatot egészségesnek érző nőknél végzik. Ez a cikk elmagyarázza, hogyan működik a citológia, hogyan kell felkészülni rá, hogyan kell értelmezni az eredményt, és mit kell tenni, ha az kóros.

Mi a citológia, és mire szolgál?

A nőgyógyászati citológia (köznapi nevén „méhnyakkenet”) a méhnyak felszínéről és a méhnyakcsatornából levált vagy levett sejtek értékelése. A cél olyan elváltozások felderítése, amelyek a jövőben laphámsejtes vagy mirigyes méhnyakrákká alakulhatnak. Szűrővizsgálatról van szó, nem diagnózisról: a kóros eredmény további kivizsgálás szükségességét jelenti, nem daganat megállapítását.

A méhnyak a méh alsó, keskenyebb része, amely benyúlik a hüvelybe. A kétféle hám határán (átmeneti zóna) a sejtek különösen érzékenyek a HPV-vírus hatására. Az anyagot elsősorban erről a területről veszik.

A vizsgálatot a nőgyógyász vagy a szülésznő végzi, az alapellátásban folyó megelőző szűrés keretében is. A mintát a laboratóriumban citológus értékeli; az eredmény általában néhány nap vagy két hét múlva készül el.

Miben különbözik a hagyományos és a folyadékalapú citológia?

A hagyományos citológiánál az anyagot közvetlenül tárgylemezre kenik, és rögzítik. A folyadékalapú citológiánál (LBC) a sejteket tartalmazó kefét speciális folyadékba merítik, amelyből a laboratórium elkészíti a preparátumot. Mindkét módszer ugyanazt a célt szolgálja, a folyadékalapúnak pedig van néhány gyakorlati előnye.

• a preparátum áttekinthetőbb, kevesebb benne a vér és a nyák, ezért ritkábban kell megismételni a vizsgálatot a minta rossz minősége miatt;
• ugyanabból a mintából további meghatározások is végezhetők, például HPV-teszt, új mintavétel nélkül;
• az anyag tárolható és utólag is vizsgálható, ha az eredmény nem egyértelmű.

A citológia típusa az intézmény lehetőségeitől és a szűrőprogram szabályaitól függ. Ez nem ok arra, hogy lemondj a vizsgálatról.

Mi a HPV-teszt, és miben különbözik a citológiától?

A HPV-teszt a méhnyak sejtjeiben kimutatja a humán papillomavírus genetikai anyagát, pontosabban a magas daganatkeltő kockázatú típusokat. A citológia a sejtek megjelenését értékeli, a HPV-teszt pedig azt az okot, amely az elváltozásokhoz vezethet. Mindkét vizsgálatot hasonló módon veszik, gyakran egyetlen mozdulattal.

A HPV-fertőzés nagyon gyakori, különösen fiatal, szexuálisan aktív embereknél, és a legtöbb esetben a szervezet néhány éven belül maga leküzdi. A kockázat a hosszan fennmaradó fertőzésre vonatkozik. A teszt pozitív eredménye nem jelent rákot, és nem is a betegség előjele; azt jelenti, hogy a méhnyakot figyelmesebben kell megfigyelni.

A HPV-teszt érzékenyebb a magas fokú elváltozások kimutatásában, mint a citológia önmagában, fiatalabb nőknél viszont gyakrabban ad pozitív eredményt az átmeneti fertőzések miatt. Ezért a különböző irányelvekben a HPV-teszt helye az életkortól függ. A részletes szabályokat az orvos állapítja meg a hatályos ajánlásoknak megfelelően.

Kinek és milyen gyakran kell citológiát végeztetnie?

A citológiát azoknak a nőknek ajánlják, akik megkezdték a nemi életet, a szűrőprogramban elfogadott időközökkel – a programok általában egy meghatározott életkori sávot fednek le, és kóros eredmény hiányában néhány évente ismétlik a vizsgálatot. A programok időről időre frissülnek (változik az életkori tartomány, az időközök és a HPV-teszt szerepe), ezért az aktuális szabályokat a háziorvosnál, a nőgyógyásznál, a szülésznőnél vagy az országos egészségügyi ellátórendszerben ellenőrizd.

Különleges helyzetekben gyakoribb ellenőrzésekre lehet szükség:

• korábbi kóros eredmények vagy a méhnyak elváltozásainak kezelése;
• csökkent immunitás, például átültetés után, HIV-fertőzésben vagy immunszuppresszív kezelés alatt;
• a magzati élet során bizonyos hormonális szereknek való kitettség (korábban az anyáknál alkalmazott szerek) – az ilyen kórelőzményről érdemes beszélni az orvossal.

A menopauza utáni nőknek is folytatniuk kell a vizsgálatokat az ajánlások szerint, amíg nem teljesítik a szűrés befejezésének kritériumait. A megelőzés befejezése az orvos döntése, nem pusztán az életkor kérdése – lásd még: menopauza: tünetek és egészség a változókor után.

Hogyan készülj fel a citológiára?

A jó felkészülés növeli az esélyt, hogy az anyag értékes lesz, és a vizsgálatot nem kell megismételni. Egyszerű szabályok érvényesek:

• válassz a menstruációtól független időpontot, lehetőleg a ciklus közepe táján vagy a vérzés befejezése után néhány nappal – a bő vér megnehezíti az értékelést;
• a vizsgálat előtt körülbelül két napig ne élj nemi életet, ne használj hüvelyöblítést, hüvelykúpot, hüvelykrémet vagy tampont;
• ne végezd a vizsgálatot hüvelyfertőzés kezelése közben – a gyulladás torzíthatja a sejtek képét; előtte szólj az orvosnak a tünetekről, és olvasd el a hüvelygyulladásról szóló információkat;
• jelezd, ha terhes vagy, nemrég szültél, vagy szoptatsz – a mintavétel időpontját és módját az orvos vagy a szülésznő határozza meg;
• mondd el, milyen fogamzásgátlást használsz, mikor volt az utolsó menstruációd, és milyenek voltak a korábbi eredmények.

Érdemes elvinni a korábbi leleteket is. A korábbi vizsgálatokkal való összehasonlítás segít helyesen értékelni a jelenlegi képet.

Hogyan zajlik a vizsgálat lépésről lépésre?

A vizsgálat néhány percig tart, nőgyógyászati széken történik. Nem igényel érzéstelenítést, és általában nem fáj, bár kellemetlen lehet.

1. Az orvos vagy a szülésznő egyszer használatos hüvelytükröt vezet a hüvelybe, hogy láthatóvá tegye a méhnyakat.
2. Speciális kefével vagy spatulával sejteket vesz a méhnyak felszínéről és a méhnyakcsatornából.
3. Az anyagot tárgylemezre vagy szállítófolyadékba viszik át.
4. A tükröt eltávolítják, a minta pedig a laboratóriumba kerül.

A vizsgálat után kisebb pecsételő vérzés jelentkezhet, amely néhány óra vagy nap múlva megszűnik. Az erős fájdalmat a vizsgálat közben azonnal jelezd. Ha szorongás vagy lelki kellemetlenség kíséri (például erőszakkal kapcsolatos tapasztalatok után), mondd el – lassítható a tempó, megváltoztatható a tükör mérete, vagy tarthatók szünetek.

Lehetséges-e a citológia terhesség alatt vagy menstruáció idején?

Terhesség alatt a citológia elvégezhető, de óvatosan, megfelelő mintavételi technikát választva, a kefe méhnyakcsatornába való mélyebb bevezetése nélkül. Általában a rutin ellátás keretében vizsgálják, ha az utóbbi időben nem végezték – lásd: vizsgálatok terhesség alatt. Menstruáció alatt a vizsgálatot nem végzik, mert a vér megnehezíti az értékelést. Ha a menstruáción kívül pecsételő vérzésed van, mondd el az orvosnak; az ilyen vérzés külön kivizsgálás oka, nem az időpont elhalasztásáé.

Hogyan kell értelmezni a citológia eredményét?

Az eredményt az elfogadott osztályozás szerint írják le, leggyakrabban a Bethesda-rendszer szerint. Először azt értékelik, hogy az anyag elegendő volt-e, majd a sejtek típusát. Az alábbiakban egyszerűsített összeállítás következik; a végleges értelmezést mindig az orvos állapítja meg, aki ismeri a kórtörténetedet.

Leírás az eredményben	Mit jelent általában	Jellemző teendő
Normális kép (nincs intraepitheliális elváltozás)	Nem találtak kóros sejteket	A következő vizsgálat a programban javasolt időpontban
Reaktív, gyulladásos elváltozások	Fertőzés vagy irritáció által megváltoztatott sejtek, nem előrákosak	Az ok kezelése, olykor a vizsgálat megismétlése
ASC-US (határozatlan jelentőségű laphámsejtek)	Nem egyértelmű kép, leggyakrabban jóindulatú	HPV-teszt vagy a citológia megismétlése
LSIL (alacsony fokú elváltozás)	Általában átmeneti HPV-fertőzés eredménye	Megfigyelés vagy kolposzkópia, az életkortól és a HPV-teszttől függően
HSIL (magas fokú elváltozás), ASC-H, AGC	Tisztázást igénylő elváltozások, lehetséges előrákos elváltozások	Kolposzkópia és általában biopszia
Rákgyanú	Daganatra utaló kép	Sürgős kivizsgálás és onkológiai konzultáció

Olykor az eredmény „nem diagnosztikus”, vagyis az anyag nem alkalmas az értékelésre (kevés sejt, sok vér vagy gyulladás). Ez nem rossz eredmény, csupán jelzés arra, hogy a vizsgálatot meg kell ismételni, általában a fertőzés kezelése után vagy néhány hét múlva.

Mit tegyünk, ha a citológia eredménye kóros?

A kóros citológiai eredmény gyakori, és a legtöbb esetben nem jelent rákot. Általában HPV-vel összefüggő elváltozásokra vagy gyulladásra utal. A legfontosabb, hogy ne hagyd figyelmen kívül az eredményt, és fordulj orvoshoz, aki dönt a következő lépésekről.

Kolposzkópia

A kolposzkópia a méhnyak nagyított megtekintése speciális készülékkel (kolposzkóp), gyakran azután, hogy ecetsavoldatot visznek fel a méhnyakra, amely láthatóvá teszi a kóros területeket. A vizsgálat érzetre hasonlít a citológiához, és néhány percig tart. Közben az orvos mintát (szövetdarabot) vehet.

Biopszia

A biopszia egy kis szövetdarab levétele a gyanús helyről. Rövid ideig tartó alhasi görcsöt vagy fájdalmat és kisebb vérzést okozhat. A szövettani eredmény megmutatja, hogy az elváltozás előrákos-e (az úgynevezett CIN, különböző előrehaladottsági fokokkal), és milyen messzire fejlődött.

Az előrákos elváltozások kezelése

Az alacsony fokú elváltozások egy része magától megszűnik, és csak megfigyelést igényel. A magasabb fokú elváltozásokat általában kisebb műtéttel kezelik, amely eltávolítja a méhnyak beteg részét, például elektromos hurokkal vagy késsel végzett kónusz-kimetszéssel (konizáció). A beavatkozást általában érzéstelenítésben végzik, gyakran egynapos ellátás keretében. Utána rendszeres ellenőrzésekre van szükség, mert meg kell nézni, hogy a HPV-fertőzést sikerült-e leküzdeni.

A méhnyakon végzett beavatkozások kismértékben növelhetik a koraszülés kockázatát a következő terhességekben, különösen ha nagyobb darabot távolítottak el. Ezt érdemes megbeszélni az orvossal, főként ha gyermeket tervezel – lásd: terhességtervezés.

Honnan ered a méhnyakrák?

A méhnyakrák szinte minden esetben a magas kockázatú HPV-vírussal való tartós fertőzéssel függ össze. A vírus főként szexuális érintkezés útján terjed, a nemi szervek bőrén és nyálkahártyáján keresztül is, az óvszer pedig csökkenti a kockázatot, de nem szünteti meg teljesen. A fertőzés nem jelent hűtlenséget vagy „rossz életvitelt” – a szexuálisan aktív emberek többségét élete valamelyik pontján érinti.

Annak, hogy a fertőzés fennmarad és elváltozásokhoz vezet, kedvez:

• a dohányzás;
• a csökkent immunitás;
• egyes gyógyszerek hosszan tartó szedése vagy társuló fertőzések;
• a rendszeres szűrővizsgálatok hiánya.

A fertőzéstől a rákig általában sok év telik el, az út pedig előrákos elváltozásokon át vezet. Ezt az időablakot használja ki a megelőzés.

HPV elleni oltás – véd-e a méhnyakrák ellen?

A HPV elleni oltások a vírus legveszélyesebb típusai ellen védenek, és jelentősen csökkentik az előrákos elváltozások és a méhnyakrák, valamint a HPV-vel összefüggő más daganatok és a nemi szervi szemölcsök kockázatát. Akkor hatnak a legjobban, ha a nemi élet megkezdése előtt adják be őket, ezért sok országban vannak oltási programok meghatározott életkorú fiatalok számára. A részletek és a költségtérítés szabályai változnak, ezért kérdezd meg az orvost az országodban érvényes nemzeti oltási rendről.

Az idősebbek oltását egyénileg mérlegelik, az előny általában kisebb, mert egy részük már megfertőződött. Az oltási naptárról általános tájékoztatást a gyermekek oltásairól szóló cikkben találsz. Az oltás nem fedi le a vírus összes típusát, ezért az oltottaknak is részt kell venniük a szűrővizsgálatokon.

Fáj-e a citológia, és mit kerüljünk a vizsgálat után?

A citológiát általában nyomásnak vagy rövid csípő érzésnek élik meg. Erősebb kellemetlenséget okozhat a kismedencei fenékizmok feszülése, a hüvelyszárazság (gyakori a menopauza után vagy szoptatás idején), összenövések vagy fertőzés. Segít az ellazulás, a nyugodt légzés, a fájdalom jelzése és – ha lehetséges – kisebb méretű tükör választása.

A vizsgálat után nincsenek különleges korlátozások. Visszatérhetsz a mindennapi tevékenységekhez. Ha a pecsételő vérzés bő, néhány napnál tovább tart, vagy láz jelentkezik, vedd fel a kapcsolatot az orvossal.

Mikor ne várjunk a következő vizsgálatra? Figyelmeztető tünetek

A citológia a tünetmentes emberek vizsgálatára szolgál. A nyugtalanító panaszok külön nőgyógyászati vizsgálatot igényelnek a szűrővizsgálat időpontjától függetlenül. Fordulj orvoshoz, ha a következőket észleled:

• vérzés együttlét után, a menstruációk között vagy a menopauza után;
• vizes, véres vagy kellemetlen szagú folyás;
• fájdalom együttlét közben vagy tartós kismedencei fájdalom egyértelmű ok nélkül;
• megváltozó jellegű vérzés, például bő és hosszú lesz – lásd: szabálytalan menstruáció.

Az ilyen tüneteknek általában jóindulatú okai vannak, de ellenőrizni kell őket. Sürgősen keress segítséget nagyon bő hüvelyi vérzés, ájulással járó vérzés, erős hasi fájdalom vagy lázzal járó kismedencei fájdalom esetén. Ne feledd, hogy a normális citológiai eredmény nem zárja ki teljesen a rákot – a tüneteket mindig érdemes kivizsgáltatni, akkor is, ha a vizsgálatot nemrég végezték.

Ellenőrző lista a vizsgálat előtt

• nézd meg, mikor volt az utolsó citológiád, és mi volt az eredménye;
• válassz a menstruációtól független időpontot, és tervezz két napot együttlét és hüvelyi szerek nélkül;
• írd fel az utolsó menstruáció dátumát és a szedett gyógyszereket;
• készíts kérdéseket, például a HPV-tesztről, az oltásról és az ellenőrzések gyakoriságáról;
• kérj magyarázatot az eredményre, ha a leírás nem érthető – jogod van hozzá.

A citológia az intim egészség gondozásának egyik eszköze. A ciklusról, amely hat a vizsgálat időpontjának megválasztására, a menstruációs ciklus: fázisok és a normális működés című cikkben olvashatsz, a nők más megelőző vizsgálatairól pedig az emlő önvizsgálatáról szóló szövegben.