Prosztatavizsgálat – PSA, végbélvizsgálat, ultrahang és biopszia

A prosztatavizsgálat olyan vizsgálatok összessége, amelyekkel az orvos megítéli, hogy a dülmirigy megnagyobbodott, gyulladásos elváltozást mutat-e, vagy felmerül-e a daganat gyanúja. Az alapot a tünetekről folytatott beszélgetés, az ujjal végzett végbélvizsgálat és a vérből meghatározott PSA adja. Szükség esetén ultrahang, mágneses rezonancia és biopszia is társul hozzájuk.

Egyetlen vizsgálat sem ad teljes választ. Az eredményt az életkor, a tünetek, a kísérőbetegségek és a szedett gyógyszerek összefüggésében kell értékelni. Az alábbiakban elmagyarázzuk, mikor érdemes vizsgáltatni a prosztatát, miből áll mindegyik vizsgálat, hogyan kell felkészülni rá, és mit jelentenek az eredmények. A mirigyről általános tudnivalókat a Prosztata: mi ez, és milyen betegségei vannak című cikkben talál.

Mikor érdemes megvizsgáltatni a prosztatát?

A vizsgálat akkor javasolt, ha húgyúti tünetek jelentkeznek: gyenge vizeletsugár, gyakori vizelés, éjszakai felkelés, vizelési inger, gáttáji fájdalom, vér a vizeletben vagy az ondóban. Az orvos panaszmentes férfinak is javasolhatja a prosztatarák megelőzése keretében, különösen akkor, ha a betegség a családban előfordult (az apánál vagy a testvérnél), valamint a fokozott kockázatú csoportokba tartozó férfiaknál.

Ellenőrző vizsgálatot akkor is érdemes végeztetni, ha valakit már prosztata-megnagyobbodás vagy prosztatagyulladás miatt kezelnek, és ellenőrizni szeretné a terápia hatásosságát, vagy ki szeretné zárni a szövődményeket.

Van értelme a PSA-vizsgálatnak tünetek nélkül?

Ebben a kérdésben nincs mindenkire érvényes egyetlen válasz. A PSA meghatározása korai stádiumban felfedezhet egy daganatot, de előfordul az is, hogy olyan rákok felismeréséhez és kezeléséhez vezet, amelyek sosem okoztak volna gondot, valamint emelkedett érték esetén rák nélküli biopsziához.

Ezért a tünetmentes szűrővizsgálatot a legjobb az orvossal közösen megtervezni. A beszélgetésben érdemes szóba hozni az életkort, a családi anamnézist, az általános egészségi állapotot és az elvárásokat. A daganatról magáról a prosztatarák: tünetek és kezelés című cikkben olvashat.

Miből áll a prosztata ujjal végzett végbélvizsgálata?

Ez a legrégebbi és legegyszerűbb módszer, amelyet rektális vizsgálatnak (DRE) is neveznek. Az orvos kesztyűt húz, bekent ujját a végbélbe vezeti, és a végbél elülső falán keresztül megtapintja a prosztata hátsó felszínét. Felméri a méretét, alakját, állagát és fájdalmasságát, és megnézi, nem érez-e göböket vagy megkeményedett területeket.

A vizsgálat tíz-húsz másodpercig tart, kellemetlen lehet, de nem szabad fájdalmasnak lennie. Határozott fájdalom gyulladásra utalhat. Az egészséges prosztata rugalmas, sima és nem fájdalmas, a göb vagy kemény gócpont további kivizsgálást igényel. A vizsgálat nem mutat ki minden rákot, mert egyes elváltozások az ujj elérésén kívül esnek, ezért rendszerint PSA-val egészítik ki. A vizsgálathoz nem kell külön felkészülni.

Mi a PSA, és hogyan kell értelmezni az eredményt?

A PSA (prosztataspecifikus antigén) a prosztata sejtjei által termelt fehérje. Kis mennyisége a vérbe jut, és egy hagyományos vérmintából meghatározható. Az emelkedett szint arra utal, hogy valami zajlik a mirigyben, de nem egyenlő a rákkal. A PSA a prosztatára specifikus, nem a daganatra.

A referenciatartományok a laboratóriumtól és az életkortól függenek, a gyakorlatban pedig gyakran használnak megegyezésen alapuló küszöbértékeket, amelyek központonként eltérnek. A normál feletti érték nem jelenti azt, hogy rákja van, a normál érték pedig nem ad százszázalékos bizonyosságot arról, hogy nincs. Az orvos figyelembe veszi a PSA emelkedésének ütemét az egymást követő vizsgálatokban, a szabad és az összes PSA arányát, valamint a prosztata térfogatát is.

Miért lehet a PSA emelkedett rák nélkül?

A szint nemcsak rákban nő, hanem jóindulatú megnagyobbodásban, prosztatagyulladásban, húgyúti fertőzésben, katéterezés vagy a húgycső területén végzett beavatkozások után és biopszia után is. Emelkedhet magömlés után is, egyes ajánlások szerint pedig intenzív kerékpározás után is.

Az 5-alfa-reduktáz-gátlók csoportjába tartozó gyógyszerek (finaszterid, dutaszterid) viszont nagyjából a felére csökkentik a PSA-t, amit az értelmezésnél figyelembe kell venni. Ezért mindig tájékoztassa a szedett gyógyszerekről azt, aki az eredményt értékeli.

Mi következik emelkedett PSA esetén?

Emelkedett érték esetén a vizsgálatot rendszerint néhány hét múlva megismétlik, az esetleges fertőzés meggyógyítása után és az előkészítési ajánlások betartásával. Ha az érték továbbra is aggasztó, az orvos további mutatók meghatározását kérheti, majd a prosztata mágneses rezonancia vizsgálatát. A biopsziáról csak ennek alapján döntenek. Egyetlen emelkedett érték nem ok a pánikra.

Milyen képalkotó vizsgálatokat végeznek?

Vizsgálat	Mit mutat	Korlátok
Hasi ultrahang	a prosztata mérete, a vizelés után a hólyagban maradó vizelet mennyisége, esetleges hólyagkövek és a vesék állapota	a mirigy szerkezetét kevéssé pontosan ábrázolja
Végbélen át végzett ultrahang (TRUS)	a mirigy pontosabb szerkezete; olykor a tű vezetésére használják biopsziánál	nem teszi lehetővé a rák megbízható megkülönböztetését az egészséges szövettől
Mágneses rezonancia (MRI)	a rákgyanús helyek; lehetővé teszi, hogy a biopsziát pontosan oda irányítsák	fekvést igényel a készülékben; nem mindig érhető el azonnal; az eredményt tapasztalt radiológus értékeli

A mágneses rezonancia jelenleg a rákgyanú egyik legfontosabb vizsgálata. Rendszerint biopszia előtt végzik, a leírás pedig pontozásos skálán értékeli az elváltozások gyanússági fokát. Az eredményt mindig meg kell beszélni az urológussal.

Miből áll a prosztatabiopszia?

A biopszia apró szövetminták vételét jelenti vékony tűvel, majd ezek mikroszkópos értékelését. Ez az egyetlen módszer, amely igazolja vagy kizárja a rákot. Akkor ajánlott, ha a PSA vagy a végbélvizsgálat gyanút kelt, rendszerint a rezonancia elvégzése után.

A mintákat a végbélen vagy a gáton át veszik, helyi vagy általános érzéstelenítésben, rendszerint antibiotikumos védelem mellett. Néha a rezonancián megjelölt helyekről veszik a mintát, néha emellett az egész mirigyből is. A beavatkozás tíz-húsz percig tart, és sok központban még aznap hazamehet a beteg.

Mi történik a biopszia után?

Gyakran jelenik meg vér a vizeletben, a székletben vagy az ondóban, amely akár néhány hétig is fennmaradhat (az ondóban hosszabb ideig). Ritkábban fertőzés vagy vizeletretenció lép fel. Az orvos tájékoztatja, mennyi ideig kell szüneteltetni a véralvadásgátlókat, ha szed ilyet; ezt ne tegye meg önállóan.

Azonnal forduljon orvoshoz, ha a beavatkozás után láz, hidegrázás, erős fájdalom lép fel, vagy nem tud vizelni. Az eredményt egyebek mellett a Gleason-skála (ISUP-fokozatok) írja le, amelyről a prosztatarák: tünetek és kezelés című cikkben írunk.

Hogyan kell olvasni a biopszia eredményét?

A szövettani leírás megadja, hogy a mintákban találtak-e daganatsejteket, hány mintában, és mennyire térnek el a normálistól. A rosszindulatúság fokát a Gleason-skálán határozzák meg, amelyet öt ISUP-csoportra váltanak át: minél magasabb a csoport, annál agresszívebb a rák. A leírás az elváltozások kiterjedéséről is tájékoztat a vett mintákban.

A rák nélküli eredmény nem mindig zárja le az ügyet. Néha csak jóindulatú megnagyobbodást vagy gyulladást találnak, és tartós kétségek esetén az orvos javasolhatja a rezonancia megismétlését, a PSA ellenőrzését vagy az ismételt biopsziát. Ha rákot diagnosztizálnak, a kezelés megválasztása a stádiumtól, az életkortól és az egészségi állapottól függ, és nem minden rák igényel azonnali beavatkozást; a betegek egy részét kezdetben csak megfigyelik.

Milyen egyéb vizsgálatokra lehet szükség?

Az általános vizeletvizsgálat és a vizelettenyésztés segít kimutatni a fertőzést. Vizelési zavarok esetén uroflowmetriát, vagyis a vizeletsugár sebességének mérését is végeznek, és felmérik a visszamaradó vizelet mennyiségét. Meghatározzák a kreatinint is, hogy kiderüljön, nem sérültek-e a vesék; a vesevizsgálatokról bővebben a vesebetegségek: tünetek és vizsgálatok című cikkben olvashat.

Gyulladásgyanú esetén az orvos vizelet- és prosztatanedv-tenyésztést kérhet, ahogy a prosztatagyulladás című cikkben leírtuk. Igazolt rák esetén a kiterjedésről további képalkotó vizsgálatok tájékoztatnak, például a CT, a teljestest-rezonancia vagy a csontszcintigráfia. Ezeket az orvos az adott esethez választja ki.

Hogyan készüljön fel a vizsgálatra?

• Mondjon el az orvosnak minden gyógyszert, különösen a véralvadásgátlókat, valamint a finaszteridet és a dutaszteridet.
• A PSA meghatározása előtt tartsa be az ajánlott szüneteket a magömléstől és a kerékpározástól, és kerülje a vizsgálatot húgyúti fertőzés alatt és urológiai beavatkozások után rövid ideig. A részleteket az orvos vagy a laboratórium közli.
• A végbélvizsgálathoz nincs szükség külön felkészülésre.
• A hasi ultrahanghoz a hólyagnak telve kell lennie, a rezonanciához és a biopsziához pedig a központ saját útmutatást ad, például a beöntésről és az antibiotikumról.
• Vigye magával a korábbi PSA-eredményeket, hogy az orvos megítélhesse az időbeli változásokat.

Helyettesíti-e a vizsgálatot az otthoni PSA-teszt vagy a prosztatamasszázs?

Nem. Az otthoni tesztek diagnosztikai értéke nem éri el a laboratóriumi vizsgálatokét, és nem helyettesítik az orvosi értékelést. A vizsgálatot a prosztatamasszázs sem pótolja, amely, ahogy a prosztatamasszázs: kockázatok és ellenjavallatok című cikkben írjuk, nem betegségek felismerésére szolgál, heveny gyulladásban pedig ellenjavallt.

Mikor igényel sürgős reakciót a vizsgálati eredmény?

Gyorsan orvoshoz kell fordulni, ha vér jelenik meg a vizeletben vagy az ondóban, tartósan fennáll a gáttáji fájdalom, láz lép fel vizeléskor érzett fájdalommal, vagy erősödik a csontfájdalom. Azonnali segítséget (kórházi sürgősségi osztály) igényel, ha nem tud vizelni, továbbá a biopszia vagy beavatkozás utáni láz hidegrázással.

A normál eredmény nem mentesít a tünetekre való figyelés alól: ha a panaszok fennmaradnak vagy erősödnek, a vizsgálatokat meg kell ismételni vagy ki kell bővíteni.

Mi a teendő a vizsgálatok után?

A további teendők a diagnózistól függenek: lehet megfigyelés, gyógyszer, beavatkozás vagy onkológiai kezelés. A módszerek áttekintését a prosztatakezelés című cikkben találja. Érdemes az orvosnak a következő kérdéseket feltenni: mit jelent az eredményem, meg kell-e ismételni a vizsgálatot és mikor, melyek a következő lépések, milyen kockázattal járnak a további vizsgálatok, és mikor kell ellenőrzésre jelentkezni.